Szenti

 Gondolat ébresztőnek szánom a következőket, magamnak pedig figyelmezetetésnek! Az életemben folyamatosan váltakoztak az időszakok, amikor viszonylag jó anyagi körülményeket tudtam megteremteni, máskor meg az élet kényszerített térdre. Rá kellett jönnöm, hogy sosem az a kérdés, hogy lesz-e még az életben nehezebb vagy könnyebb időszak, hanem az, hogy mikor! Amikor nincs pénze az embernek megvenni azokat a dolgokat, amiket szeretne, akkor folyamatosan tervezgeti, hogy majd ha összejön, megveszem ezt és ezt és ezt... és hát persze ezt is. A haladóbb kockák erről listát is írnak :) Aztán, amikor elkezd kinyílni a lehetőség arra, hogy megvegyük ezeket a dolgokat, akkor könnyű azért túlzásokba esni, valószínű én is itt-ott elkövettem ezt a hibát.  Ilyenkor érdemes nem elkapkodni a vásárlásokat, hanem feltenni a kérdést néhány napon-héten át magunknak, hogy valóban szükségünk van nekünk erre? Az sem baj ha a válasz az, hogy nincs, de attól még szeretném, mert nem mindig csak azok a dolgok ke

 Ismét eltelt 3 év, amióta nem írtam semmit ide, hát azóta jó sok minden történt... Amikor az embert olyan események érik váratlanul, amelyekre nem számít, és amelyek tényleg olyanok, hogy a fal adja a másikat, egyből egyértelművé válik az, hogy mely dolgok fontosak az életben. Aztán telik az idő, ezeknek a dolgoknak egy része megoldódik, másik részét elfogadja az ember és egyszer csak megint azon vesszük észre magunkat, hogy csináljuk ugyanúgy, ahogy előtte, még mielőtt megfogadtuk, hogy most változtatni kell. Úgy gondolom, hogy annyira nagyon erősek azok a beidegződések , megszokások , hogy hosszú távon szépen vissza terelnek minket ugyanabba a mederbe , ahonnan csak úgy tudtunk kikeveredni, hogy tragédiák sorozatát kellett megéljük. Egy dolog, azonban mégis más, folyamatosan ott dolgozik az a felismerés, ami felnyitotta az ember szemét , és nem hagy nyugodni a gondolat, hogy pontosan ugyanoda tartunk, amit nem szerettünk volna néhány évvel ezelőtt.  Valami ilyesmi történt velem is,

Egy kis faluban nőttem fel, így nekem az a természetes közeg. Amikor felnőttem és kiálltam a saját életemet élni, akkor a munkahelyek miatt bekényszerültem a városba, először Szekszárdra, majd Pécsre, végül Bonyhádra. Eltelt 15 év úgy, hogy úgy éltem az életemet, hogy az valójában nem volt komfortos számomra. Társasházak, panellakások.... nyüzsgés (Bonyhád már egész élhető volt ebből a szempontból). Hogy mit utáltam a panellakásokban? - összelógó életterek (akkor is tudtál a szomszédod dolgairól, amikor baromira nem voltál rá kíváncsi) - a csend és nyugalom teljes hiánya (akármikor ledőltél volna pihenni hétvégén egy keményebb hét után, jó eséllyel épp hogy elaludtál, már zörgött valaki, vagy fúrt, vagy mosott, vagy... tökmind1) - a tér hiánya (se bent, se kint) - lehetőségek hiánya (bográcsozás pl...) Miután nem várt események sorozata hatására teljesen 0-ról kellett felépítenem magam és az életem, eldöntöttem, hogy még egyszer nem fogom elkövetni ugyanazokat a hi

Gondolom abban egyetértünk, hogy a haláltól való félelem minden ember életét átjárja, és úgy van vele, hogy nem szívesen néz szembe ezzel a félelemmel. Amíg fiatalok vagyunk sebezhetetlennek gondoljuk magunkat. Csak megyünk előre és tesszük a dolgunk. Ám van az úgy, hogy az élet nem kérdez, csak eléd teszi azokat az eseményeket, amelyeket kénytelen vagy átélni. Velem is ez történt. 5 éjszakán át úgy feküdtem le aludni, hogy nem tudtam fel fogok-e ébredni reggel. Össze voltam törve teljesen, rettenetes félelem lett rajtam úrrá. Igyekeztem az eddigi tapasztalataim és tanulmányaim alapján fennmaradni a víz felszínén. Egyszer csak eszembejutott Osho egyik könyve a Halál mint képzelt ellenség című. Elővettem és éjjelente alvás helyett olvastam. Meg szerettem volna érteni, hogy mi történik velem, honnan jönnek az érzések, miért ennyire intenzívek. Aztán egyszer csak rájöttem, azért félek ennyire rettenetesen, mert nem éltem (úgy igazán). Annyira megrázó felismerés volt ez, hogy onnan

Ez hosszú lesz! Március 4.-én szép zimankós időben eljött a vasárnap esti kutyasétáltatás ideje. Előtte levő nap még ónos eső esett, majd hó, majd ónos eső, majd hó, szóval szép tavaszi időjárásunk volt. Elindultunk Negroval a Magaslati út irányába a szokásos esti sétánkra, majd a Szőlő utcai kereszteződésnél elengedtem egy lányt, aki tele volt csomagokkal, majd szépen elindultunk utána mi is. A következő lépésnél sikerült rálépnem egy sötét jégfoltra a járdán és hatalmasat estem. A bal bokám befordult és teljes súlyommal ráestem. A szerencsétlenségben mégis szerencsém volt, mert a lány akit elengedtem, ott lakott, látta, hogy mi történik és bevitte Negrót a lakásba, majd fél perc múlva már ott álltak a férjével és segítettek talpra állni. Bevittek a lakásba leültettek, telefonáltam szüleimnek, hogy jöjjenek, mert baj van (éreztem, hogy ez nem egy sima esés volt most). Amikor szüleim odaértek és Negró biztonságban volt, kihívtam a mentőket, hamar kiértek, megvizsgáltak, i

Fogjuk rá, hogy kuckós feeling, aztán egy ideig jó lesz. Legalább nem fog sok helyet foglalni az irodában. Ha mégsem jó, marad a Fressnapf.