ápr
12
szenti, v, 2009/04/12 - 19:48
Eljött a tavasz. Az évszakok a még gyerekkoromban megszokotthoz képest teljesen átalakultak, majdnem hogy úgy van a sorrend, hogy nyár->tél->nyár ... Na jó van tavasz is, de elég kurta, nem egyenletesen leosztott, mint ahogy egy jó vendéglátós porciózná az adagokat. 2 nap alatt zöldült ki minden, és azóta is csak zöldül és zöldül.
A hosszú várakozás után elérkeztünk Húsvét ünnepéhez is, ami leginkább azt jelenti számomra, hogy pihenés és család. Szombaton délelőtt kiértünk Vejkére, persze útbaejtettünk egy jó kis halbeszerző helyet (erről lesz még post úgy érzem). Tehát hal a batyuban, batyu a kocsiban. Jöttünk, ideértünk. A család örömmel várt minket, ahogy az lenni szokott. Megcsodáltuk az udvart, na de térjünk a lényegre: Húsvét -> sonka, és ami még fontosabb céklás torma!!! Igen az a céklás torma, amit igazán csak a nagyszülők tudnak tökéletesre kivitelezni. A vacsora elfogyasztása után még beszélgettünk, jó sokat, aztán alvás.
Vasárnap úgy keltünk, hogy tudtuk délre halászlé fog rotyogni a bográcsban, és ebéd után indulunk túrázni. A halászlé finom volt, a túrázás megkezdődött. A víztározónál mentünk fel a tetőre, onnan ki az Uraságiba, és megkerültük a határban az egész falut, majd a falun végigsétálva hazaértünk. Ez így elmondva nem sok, kilometerben 8 km biztosan, időben 3 óra volt.
Elindultunk lefelé a faluba, majd jó 300 méter után elkanyarodtunk jobbra fel a víztározó felé. Fent a víztározó után találtunk egy rókalukat. Városi ember nem sűrűn lát ilyet, ezért megosztom Veletek.
Ezután felértünk a tetőre, itt már lógott az én nyelvem is rendesen. Elszoktam ezektől a túráktól, a programozó életem és az egész nap egy helyben seggelés miatt eltunyultam szépen. Itatás következett.
Azért az látszik, hogy Lassie is családtag. Az ő innivalója is a táskában lapult, és az is tisztán látszik, hogy nem először csinálja. Üvegből iszik mint a nagyok:)
Aztán az Uraságiba bevezető úton végigsétáltunk, majd ahogy beértünk az Uraságiba egy szép nagy szarvas futott át előttünk, ami azért még Vejkén is ritka. Sajnos a 3-szoros optikai zoom kevésnek bizonyult, hogy megörökítsem.
Aztán hazafelé megörökítettem az utókornak Nagyvejkét. Végigfotóztam, ahogy hazasétáltunk, és az egész nap eseményeiről nyitottam egy galériát.
