Szenti

Gondolom abban egyetértünk, hogy a haláltól való félelem minden ember életét átjárja, és úgy van vele, hogy nem szívesen néz szembe ezzel a félelemmel. Amíg fiatalok vagyunk sebezhetetlennek gondoljuk magunkat. Csak megyünk előre és tesszük a dolgunk. Ám van az úgy, hogy az élet nem kérdez, csak eléd teszi azokat az eseményeket, amelyeket kénytelen vagy átélni. Velem is ez történt. 5 éjszakán át úgy feküdtem le aludni, hogy nem tudtam fel fogok-e ébredni reggel. Össze voltam törve teljesen, rettenetes félelem lett rajtam úrrá. Igyekeztem az eddigi tapasztalataim és tanulmányaim alapján fennmaradni a víz felszínén. Egyszer csak eszembejutott Osho egyik könyve a Halál mint képzelt ellenség című. Elővettem és éjjelente alvás helyett olvastam. Meg szerettem volna érteni, hogy mi történik velem, honnan jönnek az érzések, miért ennyire intenzívek. Aztán egyszer csak rájöttem, azért félek ennyire rettenetesen, mert nem éltem (úgy igazán). Annyira megrázó felismerés volt ez, hogy onnan

Ez hosszú lesz! Március 4.-én szép zimankós időben eljött a vasárnap esti kutyasétáltatás ideje. Előtte levő nap még ónos eső esett, majd hó, majd ónos eső, majd hó, szóval szép tavaszi időjárásunk volt. Elindultunk Negroval a Magaslati út irányába a szokásos esti sétánkra, majd a Szőlő utcai kereszteződésnél elengedtem egy lányt, aki tele volt csomagokkal, majd szépen elindultunk utána mi is. A következő lépésnél sikerült rálépnem egy sötét jégfoltra a járdán és hatalmasat estem. A bal bokám befordult és teljes súlyommal ráestem. A szerencsétlenségben mégis szerencsém volt, mert a lány akit elengedtem, ott lakott, látta, hogy mi történik és bevitte Negrót a lakásba, majd fél perc múlva már ott álltak a férjével és segítettek talpra állni. Bevittek a lakásba leültettek, telefonáltam szüleimnek, hogy jöjjenek, mert baj van (éreztem, hogy ez nem egy sima esés volt most). Amikor szüleim odaértek és Negró biztonságban volt, kihívtam a mentőket, hamar kiértek, megvizsgáltak, i