Falusi élet avagy összhangban a vágyakkal


Egy kis faluban nőttem fel, így nekem az a természetes közeg. Amikor felnőttem és kiálltam a saját életemet élni, akkor a munkahelyek miatt bekényszerültem a városba, először Szekszárdra, majd Pécsre, végül Bonyhádra.



Eltelt 15 év úgy, hogy úgy éltem az életemet, hogy az valójában nem volt komfortos számomra. Társasházak, panellakások.... nyüzsgés (Bonyhád már egész élhető volt ebből a szempontból).



Hogy mit utáltam a panellakásokban?

- összelógó életterek (akkor is tudtál a szomszédod dolgairól, amikor baromira nem voltál rá kíváncsi)
- a csend és nyugalom teljes hiánya (akármikor ledőltél volna pihenni hétvégén egy keményebb hét után, jó eséllyel épp hogy elaludtál, már zörgött valaki, vagy fúrt, vagy mosott, vagy... tökmind1)
- a tér hiánya (se bent, se kint)
- lehetőségek hiánya (bográcsozás pl...)

Miután nem várt események sorozata hatására teljesen 0-ról kellett felépítenem magam és az életem, eldöntöttem, hogy még egyszer nem fogom elkövetni ugyanazokat a hibákat az életemben.





Kiköltöztem falura és nem mondom, hogy nincsenek hátrányai a városi élethez képest, mert akkor hazudnék, de csupa olyan hátránya van, ami játszi könnyedséggel megoldható.

Cserébe mit kaptam?

- tiszta levegő
- csend és nyugalom
- tér (kívül is belül)
- lehetőségek
- még olyan emberi értékek, amelyek a nagyobb városokban már kikoptak
- lassabb életvitel, amikor van időd észrevenni a csicsergő madarat a fán







Ha úgy éled az életed, hogy az nincs összhangban az elképzeléseiddel és a vágyaiddal, ne félj és leginkább ne habozz változtatni, mert az élet nagyon hamar véget ér, és amikor visszanézel csak azt fogod látni, hogy mindig megalkudtál.




Megjegyzések