Hol az elég?

 Gondolat ébresztőnek szánom a következőket, magamnak pedig figyelmezetetésnek!

Az életemben folyamatosan váltakoztak az időszakok, amikor viszonylag jó anyagi körülményeket tudtam megteremteni, máskor meg az élet kényszerített térdre. Rá kellett jönnöm, hogy sosem az a kérdés, hogy lesz-e még az életben nehezebb vagy könnyebb időszak, hanem az, hogy mikor!

Amikor nincs pénze az embernek megvenni azokat a dolgokat, amiket szeretne, akkor folyamatosan tervezgeti, hogy majd ha összejön, megveszem ezt és ezt és ezt... és hát persze ezt is. A haladóbb kockák erről listát is írnak :)

Aztán, amikor elkezd kinyílni a lehetőség arra, hogy megvegyük ezeket a dolgokat, akkor könnyű azért túlzásokba esni, valószínű én is itt-ott elkövettem ezt a hibát. 

Ilyenkor érdemes nem elkapkodni a vásárlásokat, hanem feltenni a kérdést néhány napon-héten át magunknak, hogy valóban szükségünk van nekünk erre? Az sem baj ha a válasz az, hogy nincs, de attól még szeretném, mert nem mindig csak azok a dolgok kellenek, amik hasznosak, hanem azok is, amelyek kikapcsolnak (esetemben Nintendo Switch).

A saját felismerésem a témával kapcsolatban, hogy az anyagi javak hajszolása ideig-óráig örömet okoz (főleg a tervezgetés része), de amikor már megvan, csak idő kérdése, hogy mikor válik megszokott-á, és egyszer csak azon kapod magad, hogy hiába vettél meg egy olyan dolgot, ami évekig elérhetetlennek tűnt, eltelt fél év és máris a jobbra vágysz, de hát ilyen az emberi természet.

Úgy döntöttem, hogy inkább a pénzem arra költöm, hogy időm legyen és szabadságom, és hogy egy olyan életet élhessek, amely jobban összhangban van a vágyaimmal, személyiségemmel, mint az, hogy napi 8 órában bezárjam önmagam és a lehetőségeimet.

Hálás vagyok, hogy meg tudtam ezt lépni, mégha tudom is, hogy nem az a kérdés, hogy jön-e olyan esemény, ami miatt esetleg ezt fel kell adni, hanem az, hogy mikor!

Gondolat magamnak a későbbiekre:

A lehetőség most adott, most lehet élni vele! Amikor az élet lepereg, csak a megbánás marad velünk, ha nem a saját életünket éljük, sosem késő... csináld!