Kizárt, hogy nem visztek magatokkal... Ugye?
Drónfelvételek - Nagyvejke
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Hol az elég?
Gondolat ébresztőnek szánom a következőket, magamnak pedig figyelmezetetésnek! Az életemben folyamatosan váltakoztak az időszakok, amikor viszonylag jó anyagi körülményeket tudtam megteremteni, máskor meg az élet kényszerített térdre. Rá kellett jönnöm, hogy sosem az a kérdés, hogy lesz-e még az életben nehezebb vagy könnyebb időszak, hanem az, hogy mikor! Amikor nincs pénze az embernek megvenni azokat a dolgokat, amiket szeretne, akkor folyamatosan tervezgeti, hogy majd ha összejön, megveszem ezt és ezt és ezt... és hát persze ezt is. A haladóbb kockák erről listát is írnak :) Aztán, amikor elkezd kinyílni a lehetőség arra, hogy megvegyük ezeket a dolgokat, akkor könnyű azért túlzásokba esni, valószínű én is itt-ott elkövettem ezt a hibát. Ilyenkor érdemes nem elkapkodni a vásárlásokat, hanem feltenni a kérdést néhány napon-héten át magunknak, hogy valóban szükségünk van nekünk erre? Az sem baj ha a válasz az, hogy nincs, de attól még szeretném, mert nem mindig csak azok a dolgok ke
Halálfélelem - barát vagy ellenség?
Gondolom abban egyetértünk, hogy a haláltól való félelem minden ember életét átjárja, és úgy van vele, hogy nem szívesen néz szembe ezzel a félelemmel. Amíg fiatalok vagyunk sebezhetetlennek gondoljuk magunkat. Csak megyünk előre és tesszük a dolgunk. Ám van az úgy, hogy az élet nem kérdez, csak eléd teszi azokat az eseményeket, amelyeket kénytelen vagy átélni. Velem is ez történt. 5 éjszakán át úgy feküdtem le aludni, hogy nem tudtam fel fogok-e ébredni reggel. Össze voltam törve teljesen, rettenetes félelem lett rajtam úrrá. Igyekeztem az eddigi tapasztalataim és tanulmányaim alapján fennmaradni a víz felszínén. Egyszer csak eszembejutott Osho egyik könyve a Halál mint képzelt ellenség című. Elővettem és éjjelente alvás helyett olvastam. Meg szerettem volna érteni, hogy mi történik velem, honnan jönnek az érzések, miért ennyire intenzívek. Aztán egyszer csak rájöttem, azért félek ennyire rettenetesen, mert nem éltem (úgy igazán). Annyira megrázó felismerés volt ez, hogy onnan
Megjegyzések
Megjegyzés küldése